Sokan feltettétek már magatoknak biztosan azt a kérdést: hogyan kellene felnőtt módjára viselkednem? Azt gondolom, hogy ez a kérdés kortól, nemtől, iskolai végzettségtől függetlenül jelentkezhet.
Amikor pedig nem magadnak teszed fel a kérdést, előfordulhat, hogy valaki megkérdezi tőled: mikor nősz már fel? Vagy:”- Annyira gyerekesen viselkedsz, hogy veled nem lehet értelmesen beszélni!”- hangzik el egy kellemes délután, 3 hét összezárás után a barátnődtől, barátodtól.
Azt is lehet hallottad már, hogy problémákat, konfliktusokat megoldani „felnőtt üzemmódban” lehet.Ez így igaz, ebben biztos lehetsz! A felnőtt üzemmódhoz sokan hozzákötik a felelősségérzet/tudat
meglétét. Szeretném megnyugtatni azonban azokat, akiket lever a víz a felelősségvállalás kifejezéstől, vagy esetleg úgy érzik, hogy azaz öregség egyik jele (ezt a múltkor mondta nekem egy kisfiú 🙂 ), hogy
a felelősségvállalás 1.0-ban kifejezve annyi, mint érdeklődni a dolgok, helyzetek kimenete után. Vagyis: azok már felelősséget vállalnak, akiket érdekel, hogy jutunk haza egy buliból, miből fogjuk a
számlákat fizetni, megbántalak e azzal, hogy folyton elkések, ha veled találkozom és így tovább.
Dr. Berentés Éva könyve, ami „Az érett személyiség” címet viseli, a hatékony működő és kiegyensúlyozottan boldog személyiséggel foglalkozik. Kiváló önismereti könyv azoknak, akik az alapokat, a személyiségük alapjait is szeretnék megismerni, és rendbe tenni. A könyv nem veszi el a
kedvünket az érettségtől, sőt: egyszerre hoz nevelés-lélektani tényeket, amiket vezetőképzési módszerekkel ötvöz. Az érettség nem unalmas, monoton valami, hanem egy felelősségteljes életvezetést segítő, sokszínű és biztonságos állapot. Nem az érettség elérését tekinti célnak, hiszen olyan állapot nem nagyon létezik, hogy valaki mindenkor, mindenhol és mindenkivel felnőtt tud lenni, hanem az elérési folyamat gyakorlatát tekinti a legfontosabb folyamatnak. A könyvben találtam meg Wayne W. Dyer 2005-ben leírt tulajdonság, vagy inkább képesség listáját, ami a felnőtt vagy érett énállapotot jellemzi:
- tud örülni az életnek, kedvvel teszi a dolgát, nem fecsérli az idejét panaszkodásra, vagy túlzott aggodalmaskodásra,
- a jelenben él, nem gyötri bűntudat mindig valamiért, nem szorong a jövőn; tudja, hogy min tud változtatni és mi az, amin nem, vagyis akkor cselekszik, ha eljön az idő a cselekvésre,
- független, kapcsolatai nem a függésen, hanem a kölcsönös megbecsülésen alapszanak,
- fejlett a humorérzéke, ez sok mindenen átsegíti,
- képes elfogadni önmagát és másokat is olyannak, amilyenek, nem akar megváltozni másokra hasonlítani, de nem követeli azt sem másoktól, hogy változzanak meg,
- szereti a természetet,
- érti mások viselkedését, nincsenek szélsőséges előítéletei,
- önbecsülése erős alapokon nyugszik, vagy dolgozik ezért,
- nem bonyolódik felesleges konfliktusokba, nem vitatkozik, nem akar minden áron „győzni” a vitákban,
- nem hazudik,
- probléma esetén nem keres bűnbakokat, nem hárítja a felelősséget, tudja, hogy hol vannak a „ belépési pontjai” a helyzetekbe,
- erős tudásvágy hajtja, gyarapítja tudását,
- nem fél a kudarctól,
- szeretni önmagát ( fontos ez a mondatcsücsök nagyon).
Persze, ez egyszerre nem igazán van jelen egy időben, egy emberben, de mégis képet ad egy felnőtt üzemmódban töltött énállapotról.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik tényleg szeretnének megváltozni, jól dönteni az életvezetésükkel kapcsolatos helyzetekben, vagy úgy érzik, hogy nehez megy a felnövés.
